Mit gondolok Schobert Norbi "fat-shamingjéről"?
Van az a mondás, hogy az ember "jól érzi magát a bőrében". :) Ha egy idő után kialakul a toka vagy az úszógumi, ezek mögött ott van, ott lehet az érzelmi evés és egyéb tényezők.
A kövérség/elhízás modern "betegség", amennyiben a túlevés miatt alakul ki. A magyar ember különösen szereti túlenni magát, ha háromfélével kínálják, akkor indíttatást érez arra, hogy mindent végigkóstoljon.
Az evés sokaknál, főleg a boomer-generációnál szeretetnyelv. Ha nem eszel a főztjükből, vérig sértődnek. Pedig, aki akart, a mostani idősebb generáció tagjaként már 30 éve elkezdhetett reformkonyhán élni.
Összességében olyan sok jó példát a helyes táplálkozásra nem sokat láttam vagy látok magam körül. Egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik rendesen odafigyelnek magukra. A hétköznapokban egy idő után könnyebb diétásan enni, rááll az ember agya és gyomra, de ha jönnek az ünnepek, akkor velük együtt érkeznek az eszement trakták, zsíros, agyoncukrozott, krémes-rémes étkek formájában. Pukkadásig kell magát enni az embernek, és ettől egyesek nehezen tekintenek el sértődés nélkül.
Azt gondolom, hogy az evés ma már abszolút az egyén problémája - kellene, hogy legyen. Ha neki jó, akkor egyen úgy és azt és annyit, amennyi neki tetszik. Persze vállalja is az ezzel járó eü-kockázatot, ami szintén nem jellemző. Ha viszont valaki érzi magán, hogy falánk (én például ilyen voltam), és ez elkezdi zavarni, akkor érdemes egy alapos önvizsgálatot tartani. Fel kell tenni a kérdést, miért eszem annyit, miért nem szeretek szembenézni na tükörképemmel? Fontos lenne még a testtudat, na, a magyar embernek olyan nincs. Eszik-iszik-dohányzik a sírig. Ráadásul rossz örökölt étkezési szokások vannak dögivel, ha ég a gyomrod, akkor is toljad a töltött káposztát, mert a nagymama főzte vérrel-verejtékkel! Igaz, hogy emberünk nem győzi kapkodni evés után a Quamatelt, de azért eszik. Nem, enni sosem "kell". Nem azért élünk, hogy eszünk. Hanem pont fordítva.
Igen, úgy gondolom, tényleg lehetnek olyan házasságok, párkapcsolatok, ahol a nő elhízott szülés után, és nem tudta, hogyan fogjon neki a plusz kilók eltüntetésének, és ahogy egyre jobban belegabalyodott ebbe, a kapcsolat tönkrement. Mert ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy életmód-cikkek leírják. Túlsúlyt leadni vér és verejték és kínszenvedés. Biztos vagyok benne, hogy nem kevés olyan férfi van, aki ha elvett egy mutatós nőt, később borzalmasan rosszul éli meg azt az átalakulást, amin egy nő a várandósság alatt és utána átmegy. Már szinte soha nem lesz a régi, vagy ha igen, akkor az életmód, a sport és a genetika tehet róla.
Lányok-asszonyok, hány olyan férfit ismerünk, aki tökéletesen tisztában van a női test biológiájával? Nagyon keveset. Tudnak dolgokat, hogy van peteérés, meg havonta menstruáció. Ennyi. A férfiak számára a nő értékét a teste jelenti. Ezért szoktak a nők többnyire fiatalon elkelni, amíg "jó a testük". Hacsak nincs a férfi párválasztása mögött egyéb értékrend, vallási, kulturális, vagy más szempontú, akkor ha teheti, a "jó nőt" választja.
Mi, nők is ugyanígy válogatunk. Szeretjük a jó pasikat, és a lehető legjobbat szeretnénk kihalászni magunknak. Addig válogatunk, amíg lehet. Mindezt megbonyolítja mindkét oldalról a szexepil vagy a sárm, hiszen lehet egy férfi vagy nő "ronda", ha van benne valami plusz összetevő, ha delejes a kisugárzása (itt nem a pszichopatákra vagy a nárcikra gondoltam), akkor lehet, hogy ő lesz a befutó.
Szóval társas kapcsolatainkból nehezen tudjuk kiiktatni a biológiát. Később persze tetszés szerint elválhatunk, vagy szétköltözhetünk, ha rájövünk, hogy hiába "jó nő" vagy "jó pasi" valaki, nekünk másra is szükségünk van. Tehát amiatt lehetnek túlsúly okán válások, mert egyrészt a férfiak keveset tudnak a nők biológiájáról, másrészt ebben a túlhajszoló világban kevés ideje van az embernek magára, harmadrészt a felszín többnyire fontosabb a mélységeknél. Mit szól a szomszéd, a barátok, a kollégák, az ismerősök, a múltkor is összesúgtak mögöttünk, meg láttam, hogy kiröhögtek téged abban a ruhában. Próbálj már meg egy kicsit lefogyni.
Azt meg nem lehet. Nincs kis fogyás. Életmód-váltás van, nekem például egy időben nagyon bejött Rubint Réka tornája. Az a nő a testével bizonyított. Engem nem érdekel, ha plasztikai műtétje volt, az ő dolga. Ha tehetném, én is plasztikáztatnék. Mondjuk, válástól nem kell tartanom, de már nem nagyon szeretek a tükörbe nézni. :) Igyekszem, hogyne, jó táplálkozással, önuralommal konzerválódni (haha), tavasszal megint elkezdem a spinninget, itthon is tornázom, de az öregedésen nem sokat lehet önerőből változtatni. Tudom, a belső érték a fontos :D Ám legyen.
Egy szónak is száz a vége, fordítsuk meg Norbi gondolatmenetét.
Mennyire rossz, ha a párod azért akar elhagyni, mert Te elhagytad magad. Ha tehetnél magadért és nem teszel, azt viszont elvárod, hogy így is szeressen. Dér Heni meg Kulcsár Edina egy van. Ha Te egyikük sem vagy, viszont a lelked mélyén tudod, hogy jobban érezted magad hetven, mint kilencven kilósan, akkor hajrá. :) Adj magadnak egy évet a fogyásra. Kísérletezz, mert mindenkinek más jön be. Nekem a sok fehérje, de lehet, hogy neked a ketogén diéta. Amiről később áttérhetsz egy másikra. Fogd fel az egészet egy nagy játéknak. Ha pedig a párod mégis elhagy, akkor is nyertél egy csomó önbizalmat és bizonyítottál magadnak. Lehet, hogy vissza fogsz csúszni, újra feljön pár kiló, de a lényeg, hogy ne add fel. Hiszen nem "fogyókúrázol", hanem életmódot váltottál. Új utakra léptél, nem mellékesen újra lendületre kaptál. :)
Az Update-termékeket pedig a történtek miatt nem kell leírni. A lenmaglisztes pogácsájukat I-M-Á-D-O-M. Réka eredményei előtt változatlanul fejet hajtok, Norbival pedig nem muszáj mindenben egyetérteni. Az viszont érdekes, hogy míg ő egy létező jelenséggel foglalkozott a szerencsétlenül elsült beszédében, addig támadói az elmeállapotára hivatkoznak. Miért lenne hülye, aki nem képmutató? A Csernus-módszernek is voltak eredményei. Nem tudhatjuk, lehet, hogy valakit éppen ezek a szavak indítottak el afelé, hogy végre változtasson. Ez még kellett neki ahhoz, hogy felüljön a szobabiciklire vagy ráálljon a futógépre.
Egy olyan országban élünk, amely nagy mértékben adja Európa túlsúlyosait. Mindig van kifogás, hogy miért vagyunk kövérebbek a kívánatosnál (ez most pont jó szó ide), és nemcsak önmagunkkal, de másokkal szemben is elnézőek vagyunk. Azért tudvalevő, hogy eü okokból viszonylag kevés az elhízott. A többség egyszerűen - zabál, akkor is eszik, amikor nem kéne, mert főleg a városban minden sarkon szembejön két kebabos, három fornettis és négy gyorsétterem. Ha azt mondod erre, hogy öregapád is úgy ette reggel-délben-este a zsírszalonnát, mint kacsa a nokedlit, akkor ne felejtsd el hozzágondolni,. hogy ő sem csokit, sem csipszet, sem hambimenüket nem evett, és kólát sem ivott, hanem jó kis ketogén diétát tartott és egész nap kint kóricált a friss levegőn. Nem úgy, mint az irodatöltelékek tömege, akiknek legfőbb gondja, ha reggel bemegy, hogy "mit rendeljek ebédre?" Tudom, én is az vagyok, és köztük élek hosszú évek óta (igaz, én már elkezdtem egy kicsit fogyni, mert már nem éreztem jól magam a 44-es ruhaméretben).
Norbi szavaiban tehát szerintem van igazság. Aki akar, változtasson, mert TUD változtatni! Azzal is nehéz szembenézni, bármilyen furcsa, hogy az embernek mindig van választása. Megveszi, nem veszi. Megissza, nem issza meg. Elfogadja, visszautasítja. Jah, meg szokták mondani, hogy a trash élelmiszer olcsóbb, hát akkor érdemes alaposan szétnézni az élelmiszerboltok polcain, ahol aki akar, talál 200 Ft-ért előrecsomagolt salátát, ugyanennyiért egy mozzarellát és máris van 400 Ft-ból egy egészséges vacsorája. A csapvíz meg "ingyen van". Jómagam rengeteg natúr joghurtot fogyasztok, imádok elidőzni a zöldségek és a gyümölcsök között, és még csak különösebben vékony sem vagyok. :) A családomnak rendesen főzök. Amiről lemondtam, az a kenyér, a rizs és a tészta, legalábbis ezekből elvétve fogyasztok. Meg a sütemények, a felesleges rágcsák, ilyesmi. Mégsem éhezek, sőt, kevesebbel beérem és már lejjebb ment a ruhaméretem is. December óta beleférek a 40-es ruhákba. :)
Arra viszont kíváncsi lennék, mi váltotta ki Norbiból éppen most ezt a gondolatmenetet?...
